Kislányként szerettem kinézniaz utolsó vagon koszos ablakán.Apám megtanított rá,hogy terpeszben kell állni, úgynem esem el, ha fékez a vonat.
Kevés emlékemben szerepelaz apám, ez egy közülük.A hiány felértékeli a dolgokatErre is apám tanított meg,csak erre máshogyan.
Szerettem nézni atalpam alatt elfutó sínpárt.Nem értettem, hogyan találkoznak őkketten mégis a végtelenben.
Aztán nő lettem,a férfi meg párhuzamos.Mindig a távolba . . .
A tartalom kizárólag előfizetőknek érhető el.
Drága Olvasó!
A 2024-es év rengeteg kihívást hozott számomra, melyeket végül az íráson keresztül tudtam feldolgozni. Olyan önkifejezési formává nőtte ki magát, amellyel szakmai oldalam mellett egy személyesebb rétegemet is megmutathatom, remélve, hogy írásaimban kapaszkodóra lelnek a hozzám hasonló lelkek.
A könyvem megírása után írói tevékenységemet a blogon folytatom, ahol rendszeresen osztom meg gondolataimat. Vannak azonban témák, amelyeket nem érzek komfortosnak a nyilvánosság elé tárni, mert túl személyesek. Ezeket a zárt Olvasói Klubban osztom meg azokkal, akik igazán rezonálnak arra, amit képviselek.
A köztünk szólva klub egy intim közösség, ahol mélyebb, őszintébb tartalmakat találsz, és ahol a saját nevünkön, tisztelettel és nyitottsággal beszélgethetünk. Itt nincs zaj, nincs felszínesség, csak valódi gondolatok és valódi emberek.
Ha úgy érzed, hogy az írásaim otthonosak számodra, és szívesen lennél ennek a közösségnek a része, egy jelképes összegért (1700 Ft/hó) csatlakozhatsz. A tagsággal hozzáférhetsz a zárt írásaimhoz és a komment szekcióban valódi névvel kapcsolódhatunk.
