heti reflexió – egy átlag hétfő

Sokáig az a tudattalan belső meggyőződés működtetett, hogy első a kötelesség, utána jöhet minden más. Amíg volt feladat vagy megoldandó probléma, addig képtelen voltam pihenni vagy bármi mást csinálni a saját örömömre. Igyekeztem itt és most minél több feladatot letudni és büszke voltam rá, hogy így működöm. Azt gondoltam, hogy ez a felelősségteljes hozzáállás.

Amikor vállalkozó lettem, ez még nehezebbé vált, mert egy vállalkozónak mindig van dolga, ráadásul a befektetett munka arányos a jövedelemmel. Annyit veszel ki, amennyit beleteszel. Parentifikáltként még élveztem is ezt a működést, mert a kontroll érzetét adta, és egy jó darabig úgy tűnt, hogy minden a legjobb kerékvágásban halad.

Egészen addig, amíg ki nem égtem.

Ez a működés pont azokra a dolgokra nem hagyott időt, amitől az élet igazán élvezetessé válik: hobbikra, szabadban töltött programokra vagy bármire, amit szeretettel csinál az ember. Megfosztottam magam az élet édességétől, amit aztán tudattalanul édességekkel próbáltam pótolni. Persze sikertelenül. Világ életemben édességfüggő voltam, de sosem kötöttem össze ezt a leszabályozott, kontrollmániás működésemmel, amiből kifolyólag az étel maradt az egyetlen lehetőségem, hogy pótoljak valamennyit mindabból, ami hiányzott.

Ma már másképp van.

Rá kellett jönnöm, hogy bármennyit is dolgozok, sohasem leszek kész. Mindig lesz teendő, feladat, probléma, és ha folyton csak azon igyekszem, hogy letudjam ezeket, akkor úgy megy el fölöttem az élet, hogy nem is voltam igazán részese. Hogy nem élveztem ki.

Ma már tudatosan mondok nemet erre a működésre, pedig a hajlam még velem van.

Festek, kerámiázok, kertészkedek, gyöngyöt fűzök, akár hétfőn is. Mivel most hétvégén mindkét nap SzomatoDráma képzésen voltam reggeltől estig, a mai napon megadtam magamnak a megérdemelt kikapcsolódást: annak ellenére, hogy hétfő van, és bőven lett volna teendőm, folytattam a magaságyás projektet. A palánták már épp elég nagyok ahhoz, hogy kiültessem őket, így ma feltöltöttem az ágyásokat, és mentek is bele a kis fodrosok.

Így ni.
És képzeld: a teendők megvártak. 🙂

Ölelés,
Flóra