7 jel, hogy magányosan nőttél fel

Amikor traumáról beszélünk, a legtöbben valami látványos, drámai eseményre gondolunk. Bántalmazásra. Erőszakra. Válásra.

Dr. Máté Gábor ezeket nagybetűs traumának nevezi, és felhívja a figyelmünket arra, hogy létezik kisbetűs trauma is. Ahogy mondja, néha az, ami megtörtént, kevésbé fájdalmas, mint az, ami nem történt meg. 


A kisbetűs traumák jellemzően a hiányból születnek.Dolgokból, amelyeknek meg kellett volna történniük, de nem történtek meg.

• Hogy este senki nem ült le az ágyad szélére mesét olvasni.
• Hogy nem ölelt meg senki, amikor sírtál.
• Hogy nem nyugtatott meg senki, amikor féltél.
• Hogy senki nem osztozott az örömödben, amikor büszke voltál magadra.
• Hogy nem volt, aki kíváncsi lett volna arra, ami a suliban történt.

Ezek önmagukban talán apróságoknak tűnnek, és egyetlen ilyen élmény ritkán okoz mély sérülést. De amikor éveken át ismétlődnek, lassan formálni kezdik azt, ahogyan önmagunkról, másokról és a világról gondolkodunk.

Mert a gyermek nemcsak abból tanul, amit kap, hanem abból is, amit nem.

Az érzelmi magány

Amikor a gyermek fizikai szükségleteiről gondoskodnak, de a belső világára kevés figyelem jut. Amikor nincs, aki igazán kíváncsi legyen arra, hogy mit érez. Nincs, aki megnyugtassa, amikor fél. Nincs, aki segítsen értelmezni a benne zajló érzelmeket. Akkor érzelmi elhanyagolásról beszélünk.

Az ilyen gyerekek is felnőnek valahogyan. Számtalan nagyszerű megküzdési stratégiát alakítanak aki, amivel felnőttként gyakran sikeresek lesznek és rendkívül jól funkcionálnak az életben. 

Mégis magukkal viszik a hiány lenyomatait, amelyek gyakran megmutatkoznak a hétköznapokban. Ha az alábbiakat tapasztalod, talán érintett lehetsz a témában:

1. Gyakran veszel hosszú, forró fürdőt

A meleg víz nem csupán fizikailag lazít, de a biztonság, a megtartottság és a megnyugvás érzetét is képes előhívni. A testünk ugyanis nemcsak emlékeket tárol, hanem érzeteket is. Sok ember számára a melegség összekapcsolódik a gondoskodás élményével. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden hosszú fürdő mögött trauma áll. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a stresszesebb vagy érzelmileg nehezebb időszakokban sokan ösztönösen a meleg vízhez fordulnak vigaszért.

2. Melegítőpárnával, melegvizes palackkal vagy nehéz takaróval alszol

A nehéz takarók népszerűsége nem véletlen. A mély nyomás, a melegség és a körülöleltség érzése bizonyítottan nyugtatja az idegrendszert. Csökkentheti a szorongást és segítheti az ellazulást. Azok számára, akik gyermekkorukban kevés testi érintést vagy érzelmi megnyugtatást kaptak, ezek az eszközök sokszor ösztönösen pótolják azt az érzést, amit egy biztonságot adó ölelés jelenthetett volna.

3. Túlzottan önálló vagy

Ez az egyik leggyakrabban félreértett traumaválasz. A társadalom hajlamos jutalmazni az önállóságot. Csodáljuk azokat, akik mindent egyedül oldanak meg, akik soha nem kérnek segítséget, akik mindig erősek. Csakhogy az egészséges önállóság és a kényszeres önállóság nem ugyanaz. Az utóbbi mögött gyakran az a korai tapasztalat áll, hogy segítség úgysem érkezik. Hogy a szükségletek nem fontosak. Hogy másokra támaszkodni csalódással jár.

Ilyenkor az önállóság nem szabadság, hanem védekezés.

4. Mindig szükséged van háttérzajra

TV. Podcast. YouTube. Zene. Sok ember számára ezek egyszerű szórakozási formák. Másoknál azonban a háttérzaj egyfajta érzelmi társaságként működik. Valami, ami betölti az üres teret, ami eltereli a figyelmet a magány, a szorongás vagy a belső feszültség érzéséről. A csend ugyanis nem mindenkinek pihentető. Van, akinek túl sok mindent hoz felszínre.

5. Ugyanazokat a sorozatokat nézed újra és újra

A pszichológia egyik érdekes megfigyelése, hogy stresszes időszakokban sokan nem új tartalmakhoz nyúlnak, hanem régi kedvenceikhez, mert ott pontosan tudják, mi fog történni. Nincs bizonytalanság, váratlan fordulat, vagy a csalódás veszélye. Az idegrendszer számára a kiszámíthatóság biztonságot jelent. Ezért lehet olyan megnyugtató századszorra is végignézni ugyanazt a sorozatot vagy filmet.

6. Túl gyorsan kötődsz – vagy egyáltalán nem

Az érzelmi elhanyagolás egyik paradoxona, hogy egyszerre hozhat létre erős kapcsolódási vágyat és mély kapcsolati félelmet. Az egyik ember szinte azonnal megnyílik és kötődni kezd. Ő hajlamos az oversharingre, vagyis túl hamar oszt meg túl bizalmas információkat, amit a másik fél gyakran fullasztónak talál.

A másik esetben falakat épít maga köré és elérhetetlenné válik. A kettő mögött azonban gyakran ugyanaz a szükséglet áll: a vágy arra, hogy végre valaki igazán lássa, megértse és elfogadja őt. A különbség csak az, hogy ki hogyan próbálja megvédeni magát az újabb sérüléstől.

7. Erős kontrolligény jellemez

A kontroll legtöbbször nem hatalomról szól, hanem biztonságról. Ha gyermekkorunkban sok volt a kiszámíthatatlanság, a káosz vagy az érzelmi bizonytalanság, felnőttként könnyen kialakulhat az a meggyőződés, hogy csak akkor lehetünk biztonságban, ha mindent kézben tartunk. Ilyenkor a kontroll nem személyiségjegy, hanem egy túlélési stratégia. Egy kísérlet arra, hogy elkerüljük azt a tehetetlenséget, amit valaha átéltünk.

Akkor ezek rossz dolgok?

Nem! Attól, hogy valami traumaválaszként jött létre, még nem válik automatikusan rosszá.

• A meleg fürdő jó dolog.
• A nehéz takaró jó dolog.
• A kedvenc sorozat újranézése jó dolog.
• Az önállóság szintén lehet érték.

A probléma nem ezekkel a viselkedésekkel van, hanem azzal, ha így próbálunk elkerülni egy fájdalmat, ami valójában gyógyításra vár.

Mert a traumaválaszok gyakran olyanok, mint a fájdalomcsillapítók: edeiglenesen enyhítik a tüneteket, de nem feltétlenül gyógyítják meg a sebet.

A gyógyulás általában ott kezdődik, amikor nemcsak a megküzdési stratégiáinkat vesszük észre, hanem azt is, hogy milyen szükségletet próbálnak betölteni.

És amikor megtanuljuk azt a szeretetet, biztonságot, kapcsolódást és megnyugvást megadni magunknak, amelyből valamikor túl kevés jutott, akkor a valódi gyógyulás végre elkezdődhet.

Ha szeretnél közelebb kerülni önmagadhoz, jobban megérteni a saját működésedet, és kialakítani egy szeretetteljesebb kapcsolatot magaddal, az augusztusban induló egyéni folyamatomra még tudsz jelentkezni.